Nem elég, hogy a tegnapi nappal a valódi Tiszavirágzás is kezdetét vette a Közép-Tisza mentén (lásd: előző bejegyzést), de a szolnoki Tiszavirág Fesztivál is éppen tegnap startolt. A 10. alkalommal induló programkavalkád nagyon jól kezdődött. Kellemes idő, igényes környezet, finom borok, mosolygós emberek, kulináris csemegék, mindez igényes élőzenével - több színpadon – körülszőve.

Palya Bea fantasztikus fellépése közben, éppen ez esti grillvacsorámat falatozgattam a csodálatosan kipofozott Tisza parti sétány hatalmas gesztenye fái alatt, egy szűkebb baráti körben, és közben egyre csak erősödött bennem az érzés, hogy mennyire fantasztikus dolog ez a Tiszavirágzás. 3 évig élnek mozdulatlanul a Tisza láthatatlan medrében, majd egyszercsak a felszínre jönnek, hogy néhény perces násztáncukat eljárva gondoskodjanak az utódlásukról, és gyakorlatilag ennyi. Lehet ennél tartalmasabb egy élet?

Éppen erről beszélgettünk, aztán egyszer csak hallom Beától a  "Szabadon" c. dalt . Kiesett a kés és a villa kezemből, a szőr megborzongott a karomon, és a könnyeimmel küszködtem, visszafojtandó azokat, nagyot kortyoltam a rozémba. Eszembe jutott a több tízezer kis kérész, becsuktam a szemem, és újra magam előtt láttam, ahogy a vízen táncolva életük utolsó perceiben, egymást kergetve, végtelen boldogsággal repülnek a végső elmúlás felé. Bea pedig csak zengte, hogy "szabadon táncolnék, szabadon szárnyalnék". Katartikus érzés volt. Aki teheti jöjjön el errefelé, és legyen részese ennek a látványnak, ennek az érzésnek. Kezdjen Tiszakürtön, majd irány Szolnok. Szombatig non-stop.

Az idei Tiszavirágzás előtt, szintén Palya Bea soraival tisztelgek, és ezzel mára zárom is soraimat: "...érzem, így ez most jó, ami rég volt mind elmúlt, és nem kell rá szó, bőröm fújja a szél, bizsereg, berezeg ezer és ezeregy sejtem, érzi hogy él..."