Mint ilyenkor lenni szokott minden alkalommal, a túránk meghirdetésére kiküldött levelünk után, jönnek a kétségek: Ugyan jól határoztuk-e meg a meghívás időpontját? Ebben valamikor döntést kell hozni, ami már megtörtént és ezt követi a természetes belső reakciónk.
Szerencsére nem adtak okot a történések sokáig a kétkedésre, június 17-én, nem sokkal 18 óra után megjelentek az árnyékos tiszakécskei oldalon, szokásosan az első hím példányok, majd a virágzás déli irány felé terjedve 40 perc alatt átért a tiszainokai oldalra is. A kikötő alatt jelentek meg nagy számban a hím példányok, ahová kitisztított ösvényeket készítettünk. Hogy úgy mondjam évek alatt ezek az ösvények bejáratott helyek. Olyan területekre visznek, ahol mindig kiterjedt kérész telepek helyezkednek el a víz alatti agyagos partfalban. A virágzás intenzitása kb. este 19 órára érte el a napi csúcsát, amit összevetve az előző évekkel, megállapítható, hogy egyedszámban kevesebb kérész látható. Viszont volt már ennél sokkal rosszabb évünk, amikor 2010-ben egyáltalán nem virágzott a Tisza. Azoknak, akik még soha nem láttak tiszavirágzást, így is magával ragadó esemény. A tegnapi túránkon azok tudtak részt venni, akik gyorsan tudták magukat szabaddá tenni, vagy már nagyon várták a virágzás időpontját és azonnal félre tettek mindent. Negyven lelkes, élményekben gazdag emberrel lettünk többen ezen a napon.
Az elkövetkező napokra nézve, továbbra is csak azt tudjuk elmondani, amit mindig is elmondunk, hogy a történések békés szemlélői vagyunk, csak az történhet, amit a természet maga produkál, erre semmilyen hatással nem vagyunk. Alázattal próbáljuk közvetíteni Önök felé, amit észlelünk.